Beavató

menő

Tudjátok mi a menő, az, amit rohadtul nem szeretnél, csak mindenki más, legalábbis azt hiszed, pedig lehet, hogy mások sem szeretnék igazából, és nem találják jónak, mégis azt gondolják, hogy mások azt gondolják, de nem vagy biztos benne, hogy igazad van. Fura. Mint egy kabát, ami senkire se jó, mégis belebújik mindenki, remélve, hogy abban biztonságban lesz, és senkinek nem tűnik fel, hogy kilóg belőle itt-ott valamije. És tényleg jól el lehet bújni benne, csak semmire nem jó az egész. Mert ki fogsz lógni belőle, mivel ember vagy, és mert nincs menő szabású kabát, csak a nagy közös félelem szülte menőség létezik, mint egy fura absztrakció, ami senkit nem tesz boldoggá, és nem melegít, és nem véd meg az esőtől sem, mint a szövetből szőtt földi társa. Mire akkor az egész? Talán mert azt gondoljuk, hogy rosszabbak vagyunk, mit a menők, és a kabátban ez majd nem fog feltűnni. Talán azt is félünk megtudni, hogy milyenek vagyunk, vagy lehetnénk, vagy milyenek mások, vagy milyenek lehetnének.  Szóval egy kiút van szerintem, le kell szarni az egészet, ami lehet, hogy nem menő, de meg fogunk könnyebbülni tőle. Ugyanis a men-ő-nem az, aminek látszik. Mindez csupán egy kis itt a piros hol a piros játszmája az embereknek. S hogy ki akkor az igazi, hát az biztos, hogy őnem.

Tovább »

Az aszkéta

Milyen is egy aszkéta? Talán sáskát eszik és erdei mézet, odúban lakik, és az imádságon kívül, időnként ostorozza magát szöges korbáccsal? Az aszkézis pedig az lehet, amit a szerencsétlen flótás tesz magával meglehetősen hosszú ideig. Hát, nos nem. Bármennyire is meglepő, az aszkézis pusztán gyakorlást jelent. Valami olyannak a gyakorlását, amit fontosnak tartunk, amit el szeretnénk sajátítani. De, hogy miért terjedt el az előbbi kép róla? Valószínű, mert az aszkéták önfegyelemmel gyakorolják a bármit, ugyanis teljesen mindegy, hogy minek a gyakorlása, az hatalmas önfegyelmet igényel.  Szóval itt van a kutya elásva. Mindez onnan jutott az eszembe, hogy oroszlán aszcendensem lévén azt szeretem, ha mások azt teszik, amit én a legjobbnak gondolok a számukra. Mivel elég aktív vagyok, egységnyi idő alatt igen sok jót gondolok ki, amit tenniük kellene, így aztán a körülöttem lévők egyre inkább tiltakozó pózba menekülnek, mint a macska, aki körömszakadtig kapaszkodik a padlóba, mielőtt kidobnák.  Ettől aztán én persze legtöbbször nagyon ingerült leszek, hisz én annyi jót akartam nekik. Mivel távolról jól látszik személyiségem ezen problémás oldala, elhatároztam, hogy fejlődni fogok, igyekszem jobban elfogadni másokat, és bízni bennük, hogy majdcsak kitalálják mi is a jó nekik, maguktól. Ezt elméletben már igen jól művelem, csak hát a gyakorlat…. Néha úgy érzem, feladom a küzdelmet, és inkább elmegyek sáskát és mézet enni az erdőbe, mert egy-két korbácsos gyakorlattal együtt is könnyebben elbírnék evvel, mint magammal.  
 

Tovább »

Jelenés

(a) kár az időt érte….ami igaz, az igaz, szegény idővel jól kiszúrtam. Merengek a múlton, szorongok a jövőtől, egy helyen viszont alig vagyok, a jelenben. Érdekes, hogy sajnálom kidobni a fölösbe vett két sárgarépát a kukába, …de a jelent szívdobbanás nélkül csorgatom ki folyamatosan a kezeim közül, észrevétlen. Fura, pedig az egyetlen időpillanat, ami átélhető és megfogható, amivel rendelkezek, azaz rendelkezhetnék, de nem vesszem észre szegényt. Ott áll és sóvárogva vár rám, mint ugrásra kész szerető, aki bármit megtenne értem, ha hagynám, de nem. Így fájó szívvel és csalódottan odébb áll, az át nem vett kincseket szomorúan a hóna alá dugva. Pedig a jelenés az valami csodás, misztikus és valódi egyszerre, mint a szerelem. Lenne benne élmény, tanulás és szépség, sok érzés, átélendő bánat, és mindenből igazi. Ha belegondolok, hogy mekkora szabadság van ebben, szédítő…csak engedni kéne megtörténni, ….észre venni…jelenni.

Tovább »

ez az

Ez nem más, mint az, és ez vagy te.

Másként: etad vai tat és tat tvam aszi -  olyan egyszerű, és mégis mennyit kavarunk!

Tovább »

Koszorú visszaváltás

Koszorú megváltás van, visszaváltás nincs. Vagy van?

Halottak napja, nagy ünnep lecsengőben….szinte keresi az ember az üzletek kirakatában a feliratokat……… koszorúk cseréje itt, koszorú visszaváltás lehetséges….

De nincs. Kész szerencse, hogy az érintetteknek ez esetben  megfelel a méret, legalábbis.... nem panaszkodnak. Csak az élők örökké elégedetlenek…

Tovább »

A WC papír gurigák lélektana

Ma reggel megint rájöttem valamire a wc-n ülve. Mindig nagy gondot okoz, ha épp dolgom végeztével fogy el a WC papír, ezért nemrégiben úgy döntöttem, két gurigát teszek be az illemhelyre, majdan az első guriga elfogyása után, hohó..., ott lesz egy másik, és lesz elég!! időm betenni egy újabb tekercset a tetthelyre. Na és mit gondoltok mi történt? Minden családtag, beleértve magamat is, ösztönösen a nagyobb guriga felé nyúlt minden egyes alkalommal, így pontosan fej-fej mellett haladva fogyott napról - napra mindkét csomag, és ma reggel két üres papírguriga fogadott egy helyett. Puff neki, a terv bedőlt. Miután álomködös fejjel nagy nehezen rájöttem hol a baj oka, azon kezdtem töprengni, vajon miért nyúl mindenki ösztönösen a nagyobb guriga felé? Civilizációs ’mindenből többet akarok’ hatása alatt vagyunk már reggel, zsigeri állpotban is, vagy a természetben működő kiegyenlítő szisztéma miatt csökkentjük a nagyobb mennyiséget ösztönösen. Holnap reggel el fogok gondolkodni rajta...

Tovább »

Csak rád

Csak rád gondolok drágám, amint csakrám borítom csakrád fölé!
Magyarázó szöveg: Csakra – energia tölcsér, melyből hét nagyobb központ helyezkedik el a test elülső oldalán, hátul dettó. Kis és nagy kifliben alváskor a pár csakrái akarva akaratlanul egymásra borulnak, így erősítve - gyógyítva, esetleg rontva egymás működését. Reméljük akarva, gyógyítva, …szerelmesen.

Tovább »

Kutya rossz ez a macska

Van macskánk három hete, azaz csak kettő, mert egyet üdültünk, és addig anyu vigyázott rá. Berci 2 a neve, mert volt egy Berci sima, de az sajnos elkóborolt. Jobb ezt gondolnunk, mert lehet, hogy elütötték, de nem tudjuk, nincs bizonyíték a katasztrófára.
Szóval azért lett macskánk, mert szerettem volna. Ez a kisebb oka. Nagyobbrészt azért lett, hogy lassítson minket, de leginkább a páromat, akinek tök stresszes a munkája. Ötvenéves szülinapjára kapta tőlem e célból, mert tudtam, hogy legény korában voltak macskái, akik szerették. Nem átvitt értelemben, igaziak igaziból. Szóval kellett neki (nekem is) valami lassító. A spangli illegális, a pálinka hizlal, szóval a macska látszott a célra a legalkalmasabbnak. És hihetetlen, de bevált! Az első is, az új is. A javított verziójú Berci pontban délután kettőkor elfoglalja helyét a párnagyűjtő széken, nyervákol néhány fájdalmasat, ha valaki eltüntetett néhányat a megszokott négy párnából, de azért belenyugszik, mert fárasztó sokáig lázadni, és menetrendszerűen elalszik, legalább két órára. És nagyon ingerült, ha felébresztjük. Mindannyian vele lassultunk. Sokat segít persze a nyár is, nincs akkora pörgés, meg minden, de igaziból szükségünk volt erre a nyavalyásra, hogy segítsen. És bár teljesen legális, nem rombolja a májsejteket és nem hizlal, egy hátránya azért mégiscsak van, kutya rossz!

Tovább »

Jelen

Érdekes ügy ez a jelen. A múlt már, a jövő még nincs meg, csak a jelennel garázdálkodhatok szabadon, - olvastam - így döntöttem, és gyakorlom a jelenlévőség meditációt, ami nem vártul nehéznek bizonyul. Nagyjából három lélegzetvétel, ameddig jelen tudok maradni, a következőben már elkavarnak a gondolataim. Próbáld ki, tényleg nehéz csak a légzésre figyelni, minden mással nem törődni, másodpercekre is…..de lehet, hogy ügyesebb vagy. Mindenesetre teszik ez a néhány valóságmásodperc. Érdekes, hogy néha fogyási célból elkövetett önkínozó mozgás közben lep meg a jelen, mikor elmegy  a kép meg a hang, és nem marad más, csak a jelen.

Tovább »

Ha újrakezdhetném...újrakezdeném.

"Ha újrakezdhetném, ...újrakezdeném."  -áll fehéren feketén, azaz kéken egy ágydeszkán. Ehhez nincs mit hozzátenni, vagy elvenni, tiszta, egyértelmű örömüzenet. Minimalista egyszerűsége és lényeglátása egyszerűen briliáns. A szövegkörnyezet sem semmi éppenséggel – Itt vesztettem el a szüzességemet xy-án - Szeretlek öcsi-itt volt életünk  legjobb bulija - bátran a nevén nevezve néhány erotikus tesztrész, egy-két  szinoninája társágában, az olvasni nem tudok kedvéért lerajzolva is. Yesss... Egy ifjúsági tábori emeletes ágy mennyezetei deszkáján található nem kevés véset  társaságában ez a gyöngyszem. Valahányszor látom, lenyűgöz természetes egyszerűsége és életigenlése. Hálás vagyok alkotójának, hogy a köz javára bocsátotta egykoron.
 

Tovább »

MIÉNK – avagy a DNS-eink már ismerik egymást!

Mi Atyánk, mondjuk az imádságban Én Atyám helyett, helyesen. Gyerekkoromtól úgy vélem, hogy a világban rend és béke uralkodik, egy átfogó KÖZÖS jó az alapja mindennek. Nem is gondolom, inkább érzem ennek a valóságát, és ha nem vagyok épp rettentően éhes, vagy nem ordítoztak velem frissiben, boldogan élek ebben a nagy közös élőlény óceánban, a MI-ben. Időnként különösen fölerősödik bennem élőlénytársaimmal való összetartozás érzése, úgyannyira, hogy rokonként üdvözlöm akár a ricsajozó verebeket, macskát, kutyát, avagy szomszéd bácsit, és pontosan érzem ilyenkor, hogy ők sem mások mint én, és én sem vagyok más, mint ők. Persze vannak, akiket nem birok, de aztán rájövök, hogy ez még rájuk is igaz, és ettől valahogy jobb lesz. Kedvenc időtöltésem a szómisztika, szavaink rejtett üzenetein merengni, így előzőekből nem meglepően következik, mi ugrott be legutóbb a MIÉNK szóval kapcsolatban. Akkor lesz valami a miénk, ha megvalósul, hogy a Mi – ÉNK lesz. Persze el is lophatjuk a MI pénzét, de avval nem megyünk sokra, mert az csak papír, fém, és jó csomó szorongás. De miénk lehet az öröme is, ha például nyer a kedvenc csapata, vagy szobatiszta lesz végre a gyereke, vagy ilyesmi, és mindjárt több forrásból érkezik az öröm, mintha evvel szemben, csak magunknak kaparnánk a gesztenyét. Vagyis ha a MI, az énünk valódi része lesz. Valószínű nem írtam volna le mindezt, ha nem olvasok, egy érdekes cikket a DNS-ekről, ami párhuzamolta rögtön ezt a furcsa jó rokonságérzésemet a többiekkel. Azt írta, hogy a DNS-ek nem csak információt hordoznak, hanem ha valaha együtt voltak valamely szervezetben, később, a szétválás után is tudnak egymásról, kommunikálnak a hipertéren át, akár egy nagy közös msn-ezés – fizikusok teóriája, nem kamu. Átáramlott rajtam az öröm – hát ezért van! Nemcsak szellemi értelemben juthatunk el egységre, mint arról Jézus beszél a főpapi imájában, de testi értelemben már régóta azok vagyunk. Egyszóval sejt-szomszédom a kerti lugas, a szomszéd kutya, a tanáriban rendszeresen megjelenő muslinca - (?) pedig nem is iszunk, de komolyan, szerintem ott telelt át – a boltos hölgyek, az összes kollégám, avagy a kéregető az utcán. Az eltelt évmilliárdok alatt, amióta itt kavarognak a sejtjeink a földön, nagyjából mindenki rokon lehet már. Sejtelmes ez a sejt elem. Azért mindenkit nem hívok meg a fiam ballagására, majd lekommunikáljuk sejten át!

Tovább »

Szilveszter látástól -

„A látszat sokszor csal, bár nekem nincs sok gondom vele!”
Egy vak fiatalember története

Néha elfelejtem, hogy nem látok, akkora hévvel indulok neki egy-egy izgalmas dolognak – meséli Cseh Sanyi, aki alig húsz évesen, épp sziveszterkor vesztette el a látását – miközben fülhallgatóval a nyakán, huncut mosollyal a száján ül laptopja előtt, és mailjeit „nézegeti” msn-ezés közben. Informatika órákon gyakran hallom a felolvasó program hangját lazítás idején egy-egy vicces mondat formájában a diákok gépéről, ám míg ez nekik játék, Sanyinak élet és szabadság. 

Tovább »

Szilveszteri LZSK buli és takarítás party 2009

Minden buli jóságát az jelzi, hányan jelennek meg a takarítás partin. Itt most nem volt hiba, egy csöpp sem!

Az alábbi címen látható képek önmagukért beszélnek...íme

És az igazi szilveszteri ereszd el a hajamat party ...íme

Tovább »

A súly előnyeiről!

Ma zavaróan nincs súlya a dolgoknak, és ez rossz érzés. Például az összes ismerősnek kör sms-ben kívánhatunk egyszerre boldog ünnepet, s mindezt igen könnyen…vagy netán kör mailben, de az eben-guba. Mivel ezt tudom, nemigen érint meg ha ilyet kapok, és sejtem, hogy az enyém is hasonló élményt(?) okozna, ha küldenék. Hiányoznak a reszketeg kézírással megírt képeslapok, melyekből csak néhányat küldtünk, és csak azoknak, akiknek valóban akartunk. Elballagtunk, megvettünk, megírtuk, megcímeztük, majd bélyeget szereztünk rá, újra elballagtunk és feladtuk aztán annak, aki igazán számít. Nem a technikai fejlődéssel van baj, hanem a súllyal, vagyis a hiányával. Ami értékes az nehéz, és legtöbbször idő is kell hozzá. A rászánt erő nagysága jelzi a küldő igazi szándékát a közös nyelvtelen nyelven a célszemélynek: számítasz, vagy épp nem. Hát ez a bajom a könnyűséggel. Tudtátok, hogy a guru, vagyis tanító másik jelentése: súlyos avagy nehéz?

Tovább »

Vedd könnyedén!

Állítólag 99-es a szív csakra számom (100 a maximum), és ez állítólag azt jelenti, hogy minden túlságosan felizgat, öröm és bánat egyaránt. A csakra számmal nem tudom mi a helyzet, de a megállapítás egész biztosan igaz, ezt tapasztalatból tudom. Mivel nagy szerepet tulajdonítok az önnevelésnek, és művelem is, állíthatom hogy sokat haladtam előre a kérdésben. A taktika lényege a tradíciós iratok szerint, hogy az életet nem kell túlságosan komolyan venni, az eszméink nagyon gyakran rögeszmék, és legjobban akkor küzdhetünk velük sikeresen, ha egyszerűen nem vesszük őket komolyan. Szóval: könnyebben kell venni a dolgokat.

És én így is teszek!

Utóbbi időben már csak azon hergelem fel magam de piszkosul, ha valami sz..on már megint felhergeltem magam de piszkosul.

Tovább »

Oltári(?) karácsony

Ünnep ismét. Kíváncsi vagyok, mint mindig, vajon sikerül-e megragadni a lényeget. Sajnos csak ritkán sikerül, akkor is csak néha, és másodpercekre. Most biztos ami biztos, már kimostam és kivasaltam az ünnepi terítőnket, ami igen jólesett a lelkemnek, leszámítva, hogy néhány órát bűzlöttem a hypótól. Vajon tud-e majd a változó tetszésindexű ételeken kívül másnak is helyet adni az ünnepi asztal. Remélem igen. Ehhez a fejemet is ki kell mosni előtte, de az jóval problémásabb ügy, mint a terítő. ….A kisebbikem szerint mindenki ilyen cikket ír a karácsonyról. Ez kissé lelohasztott, de végül is nem nagy baj az, ha egyet értek ebben a dologban néhány honfitársammal, szakítva a rossz magyar hagyományokkal – legalább karácsonykor.

Tovább »

A pécsi ámokfutós lövöldözős esete ….velünk

Az a baj, hogy ma szinte mindenki feszült. Olyan betegesen feszültek az emberek, hogy néha azon csodálkozom, hogy még nincs totál KO az országban. A magyarok a romákra és vissza, a diákok a tanárokra és vissza, férj a feleségre, szülő a gyerekre, beosztott a főnökre, hivatalnok az állampolgárra, …és vissza. A pécsi hibbantan lövöldöző diák szomorú esete ordítja, hogy álljunk már meg egy kicsit. Pontosan tudom, hogy soha nem fogjuk megtudni pontosan, hogy is történt, ki és kik lehetnek a felelősek, hogy egy jobb sorsra érdemes srácban addig feszült valami, hogy egy jobb sorsra érdemes srácot kinyírt, és a továbbiakban további negyven lőszert pazarolt a jobb sorsra érdemes többiekre. Persze biztos nem használt az idegeinek, hogy állítólag magányos volt, és állítólag sokat játszott gépfegyveres lövöldözős játékokkal számítógépen. KÖZÖSSÉGET, könyörgöm, többet, jobbat, figyelmesebbet, hogy fegyelmesebben tudjuk egymást elviselni!!!! Mi nem voltunk ott, az épp nem a mi kanalunk, de attól még ez a fortyogó leves a mi levesünk! Tönkre tenni valamit sajnos sokkal könnyebb és gyorsabb, mint felépíteni. Mondjuk egy közösséget. Olyasfélét, amiben úgy nagyjából jól érzik magukat és egyfelé haladnak az emberkék, viszonylag elviselik egymás hülyeségeit, frankón nem nyír senki senkit, sőt időnként figyelnek és segítenek egymásnak, és sajna ahhoz, hogy ez megbukjon elég egyetlen feszültségtől vibráló tag, aki folyvást árasztja a mérget maga körül, s elég néhány hónap, és lógó orral mászkálnak a népek, mindenki gyanakszik mindenkire, no és persze tök rosszul érzi magát.

Karmám is, fizetett szakmám is a közösség építés, sok csapatot hoztam már össze, - persze nem egyedül - így aztán tudom, hogy ez nagyon NEHÉZ és sokáig tart, ezért halálira felingerel, ha valaki ezt felelőtlenül szétrombolja, pedig ez sokszor megesik. Néha sikerül ellenállni a közösségmérgezésnek ha a csapat időben és jól reagál, néha nem. ...És bármennyire is kényelmes lenne elhatárolni magunkat ettől a szörnyű esettől, mindenki ott ahol él, felelős azért a csapatért amiben van. Köz Ősség, olyan velünk született természetes közeg ez, ami nélkül nem tudunk egészségesen élni. De nem is kell!

Tovább »

Mindenre van probléma!

Csak tudnám miről is szerettem volna írni két héttel ezelőtt? Ez olyan izé. Most lehet, hogy a világ egy nagy felfedezéssel lett szegényebb. Vagy nem. Engem mindenesetre izgat, mi is foglalkoztatott annyira akkortájt. Vannak pillanatok, amiket nem érdemes elszalasztani, mert épp akkor, arra ért meg az idő, és a körülmények. Igaz az én példám most épp azt mutatja, hogy a körülményekkel néha baj van. Bár lehet, hogy csak én voltam mulya, és le kellett volna írnom legalább a leendő írástémát. De annyira izgatott, hogy biztos voltam benne, hogy ezt nem fogom elfelejteni. Aztán de.

Tovább »

Ő-LELÉS, ÖL-EL-ÉS..,ÖLE-LÉS

Kedvenc játékom a szómisztika, mivel a magyar szavak szerkesztettek, és mély jelentésűek. Állítólag. Szerintem is inkább igen, mint nem. Ez azt jelenti, hogy a szavak az eredeti jelentésükhöz kapcsolódó, mélyebb üzenetet is hordoznak. Itt van mindjárt az ölelés szó, hogy ne menjünk messzire. Már taglaltam egyszer ezt a témát, mármint hogy az ölelést, szív a szívre típusút, miszerint az egy misztikus, fizikai-szellemi történés, égi-földi valami, tudjuk mind, legyünk bár ateisták, hívők mindegy, tapasztaltuk. Remélem. Szóval egyik reggel, az álmok világát már elhagyva, de a reggeli kijózanító  kávét még nem elérve, - ideális állapot a termékeny merengésre - eszembe jutott ismét ez a szó. Át is adnám milyen felfedezésekre jutottam:
Ő – LELÉS, vagyis az ölelés, az Ő meglelése. Bár a nagy Ő keresés inkább a lányok mániája, ezért javaslom tekintsük most itt az Ő-t, egyszerűen csak olyan személynek, akinek bírjuk a búráját.

ÖL – El – ÉS …..Vagyis vessük EL az ÖL-ést, ÉS jöjjön valami más!

Mondjuk egy pajkosabb verzió 18-as karikával:
ÖLE-LÉS, egy-egy izgatóbb helyzetben ez nem szorul magyarázatra.

Tök jó nem? Mármint hogy ennyi mindent jelent. Sajnos több nem jutott eszembe, mert felébredtem teljesen.

Tovább »

Mónika története - élete - halála - Élete

… a maradék pénzemen visszavásároltam a gyermekeimet tőle…

  Régi kedves osztálytársnőmmel találkoztam össze nemrégiben, valószínű nem véletlenül. Csinos és szép volt, mint annak idején. A találkozás pillanatában még nem sejtettem, mekkora csoda, hogy így láthatom őt. Tudod – mesélte - épp öt éve, hogy 35 kilósan, teljesen kopaszon feküdtem a kórházban, túl a tizennyolcadik kemon, és azt közölték a párommal, hogy heteim vannak hátra. És most nézd, - mutat gyönyörűen fényes, hosszú, sűrű hajára – a párom nem engedi levágni a hajamat, annyira örül, hogy jól vagyok, élek. A vele készült interjú következik most. A név kitalált, a történet valódi.

 Mónika főiskolát végzett, három gyermekével és második párjával él nagy szeretetben. A gyerekei közül kettőnek szakmája van, a harmadik fiú épp főiskolai hallgató.

M: - Tudod, nekem jóval többet kellett bizonyítanom ugyanazért a jegyért már az iskolában is a cigány származásom miatt. Nagy erővel próbáltam beilleszkedni, de nehezen ment. Az osztályfőnököm látta az igyekezetemet, és segített. Tudod Móni– mondta nekem – a viselkedés, az a lényeg, és tanuld a magyart! Meg kellett tanulnom a magyar beszédet, mivel otthon kevert cigány - magyar nyelven beszéltek, nem is értettem sokszor az iskolában miről volt szó. Épp ezért, a gyerekeimet már magyar nyelvre tanítottam először, csak később kezdték el tanulni a lovari cigány nyelvet, tudod az a legszebb sok cigány nyelvjárásból.

- Mesélj az első házasságodról!

- M.: Fiatalon kerültünk össze. Hamar megszülettek a gyerekek, így nekem jócskán megvolt a tennivalóm. A férjem hivatásos sportoló volt, sokat keresett, mindenünk megvolt. Kétszintes ház, kocsi, szóval jól éltünk. Majd később edző lett, amit nem szeretett csinálni, és nem találta a helyét. Inni kezdett. Én szívesebben tanultam otthon, mint buliztam vele, ezt sem nézte jó szemmel. Tönkrement minden, a kapcsolatunk is. El akartam válni, de nagyon féltem tőle, mert erős ember volt, így egyszer, amikor részegen jött haza, aláírattam vele, hogy közös megegyezéssel elválunk. Így tudtam csak kiszabadulni. Közben meghalt édesapám, aki a fő lelki támaszom volt. Gyakran mondogatta: lányom addig van helyed a világban, amíg én élek. S most halott volt. Mintha az énem egy része meghalt volna. Hónapokig a pszichén feküdtem. Minden tönkre ment körülöttem, bennem. Elvesztettem a hitemet is jó időre.

- Mi volt, ami mégis tartotta benned a lelket?

-M: Azt hiszem a gyerekek. Miattuk nem adtam fel. Sajnos, amíg kórházban feküdtem, a férjem csellel aláíratott egy papírt, amely szerint lemondok a vagyon rám eső részéről. Visszakaptam az aláírás cselt! Semmim sem maradt, mert a maradék pénzemen visszavásároltam a gyerekeimet tőle, csak így engedte el őket. De szabadok lettünk, bár kenyérre való sem maradt a zsebemben. A nagybátyámnak meg a párjának nagyon sokat köszönhetek, sokat vigasztaltak, bíztattak. Ami pedig a legtöbbet segített, munkát szereztek. Először egy segítő csoportban dolgoztam, később betegek között. Bajba jutott embereknek segítettem kijönni a gödörből. Nagyon jót tett a munka! Akkor ismertem meg a jelenlegi páromat is. A gyerekek eleinte nehezen fogadták el őt, s bár albérletről albérletre kerültünk, de éltünk, dolgoztunk, és lassan kezdtek egyenesbe jönni a dolgok.

- Szóval a mélypont után béke?

-M: Úgy tűnt, de sajnos nem sokáig. Amíg édesapám élt lovagoltam, s a helyzet javulásakor, újra lóra ültem. Nagyon élveztem ezt a sportot. Az egyik lovaglás alkalmával megcsípett egy kullancs, s alig fél óra múlva már a fél oldalam lezsibbadt. Négy hónap és sok-sok vizsgálat után kiderült, hogy vér és nyirok rákom van.

-Mi következett ezután?

-M: Hosszú és nehéz küzdelem kezdődött. Összesen tizennyolc kemót kaptam. Egy ideig még a munka tartotta bennem a lelket. A kezelések, majd rosszullétek után rögtön mentem dolgozni, mert szükségem volt rá, hogy szükség legyen rám. Tudod jó érzés volt azt hallanom: Nővérke tudna segíteni? És tudtam. De aztán ahogy telt az idő folyton elestem, és szörnyű fájdalmaim voltak. Végül kórházba kellett feküdnöm. Már csak a nagyobbik gyerek láthatott, tés a párom, akik fürdettek, tisztába tettek. Hosszú hónapokig kopaszon, és csont soványan feküdtem, ami fölül be, az alul ki, és mindenütt folyton véreztem. Aztán közölték velünk az orvosok, hogy vége, nincs remény. Esetleg heteim vannak hátra.

- Mit éreztél, amikor ezt megtudtad?

-M: Azt, hogy nem így lesz. Mintha egy súgást hallottam volna. Nem tudtam, de éreztem, hogy nem így lesz. Hittem újra.

- A párod, hogy élte át a hírt?

-M: Le volt sújtva. De aznap éjszaka álmot látott. Másnap reggel 6-ra ott volt nálam, mert megálmodta, hogy történni fog valami jó.

-És mi volt az?

- Jött Dávid Mariann professzor asszony, és közölte, hogy őssejt kezelést kapok.

-És az sikeres lett?

-M: Eleinte jól alakultak a dolgok, ám a kezelés kritikus pillanatában kómába estem. Úgy tűnt vége a dalnak.

A párom nem ment haza, éjjel a kocsiban aludt, várt rám, és reménykedett.

Én a kóma ideje alatt álmot láttam. A kórházi ágyon feküdtem. Édesapám fogta az egyik kezemet, s húzott magával egy ismeretlen helyre, ahol sokan vártak már rám. Az ágyról lecsüngő másik kezemet nagyanyám szorította, és nem akart engedni. Ahogy harmadnapra felriadtam a kómából, a kezem, melyet álombeli nagyanyám szorított, merő víz volt. Itt tartott….

- Mennyi idő alatt épültél fel?

- Talán fél év. Érdekes volt a gyógyulásom. Steril környezetben kellett élnem. A testem szinte levedlette a régi bőrt, körmöket, mindent. Otthon is steril szobát kellett kialakítani eleinte. A karácsonyt üvegajtón keresztül, de már együtt töltöttük a családdal. Időnként rátapasztottuk a kezünket az üveglapra, hogy érezzük egymást. Újjászülettem testben és lélekben.

- Szóval meggyógyultál?

-M: Igaz tíz centivel alacsonyabb lettem, de nagyjából helyrejöttem. A morfium tapaszokról két éve leszoktam, ami állítólag ritka dolog. Nem ment könnyen. Néha a gyógyszerészek erőt adtak tapasz helyett, nagyon hálás vagyok nekik ezért. Kellett a segítségük, de sikerült!

- No és mi született a lelkedben?

-M: Tudod Ági, biztos vagyok benne, hogy amit az ember épít, azt le lehet rombolni. Túl sokszor vesztettem el pénzt, erőt, egészséget ahhoz, hogy ezt tudjam. De amit az Isten épít, az nem veszik el. Tudom. És azt is, hogy„Aki kér, annak adatik…”. A betegség alatt minden pénzem elúszott. Ismét úgy voltam, hogy csak egy kenyérrevaló volt a zsebemben. De imádkoztam, kértem, és mindig kaptam. Ha nem aznap, másnap. Csodák közt élek, és bár még gyakran fáj a lábam, de boldog vagyok. Velem vannak, akiket szeretek, és bízom a holnapban.

- Ahogy csoda ez a riport is, köszönöm. Kívánom, hogy épülj tovább testben és lélekben!

Tovább »

Mi jár a baba fejében?

Volt egy babám kislány koromban. Tisztára mint az igazi, csak műanyagból volt, egészen. A hatvanas években nem volt még sok típus, így sokan ismerhették a babámat, mivel minden gyereknek ilyen volt. Azaz mégsem. Mindjárt az elején megolvasztottam véletlenül a fejét télen a fűrészporos kályhánál, miáltal keletkezett egy formás, kb. 10 forintos nagyságú lyuk a fején. S mivel minden rosszban van valami jó is, teljesen egyedivé vált az amúgy szocreál típusú egyen babám. Kisgyerekek nem szívesen veszik, ha valami hibás. Eleinte engem is zavart a dolog, de aztán felfedeztem, milyen príma tároló hely a feje, és így lassan megszerettem őt. Nem is gondolnátok, hogy mi minden befér egy ilyen baba fejébe. Ahogy visszaemlékszem ma rá, az a mozdulat jut eszembe, amint kézbe vettem, és lendületesen megráztam, mivel a baba súlya, és fejének zörgése alapján legtöbbször ki tudtam következtetni, mit is rejtettem oda utoljára. Mivel feledékeny vagyok, erre gyakran szükségem is volt. Voltak puha könnyed gondolatai, néha durva, kemény kopogású titkai, időnként meg rejtett dolgok egész raja kergetőzött plasztik keménységű koponyájában. Mindig lehorzsolta a kezemet a lyuk széle, mire kibányásztam a feje tartalmát. Nem is tudom miért jutott ez az egész most az eszembe? Talán mert itt a tél, és erről eszembe jutott a fűrészporos kályhánk, arról meg a babám. Vagy, talán mert az élet tele van analógiákkal, és az én lyukas fejű babám már előre jelezte nekem, hogy az ember feje kemény, van rajta néhány lyuk, és sosem lehet tudni, hogy mi jár épp a fejében. Legfeljebb ha megrázzuk.

Tovább »

Programozott félrelépések

Kedves barátném a volt NDK-ban végezte az egyetemet, sokat mesélt már a németek szokásairól, így nem is értem, hogy maradt homályban eddig a legérdekesebb közülük. Hogy ne csigázzak sokáig: a németek mindent megterveznek (ezt eddig is tudtuk, de..), ebbe még a félrelépés bocsánatos bűne is beletartozhat, de (!) csakis akkor, ha az farsang idején történik. Onnan indult a beszi fonala

Tovább »

Önműködő reklámok

Furcsa önműködően dolgoznak a reklámok. Vegyük például a városunkat, ahol több iskola is verseng a gyerekekért. Különféle ígéretekkel, mézesmadzagok huzigálásával igyekeznek meggyőzni a szülőket, hogy ők az egyedül üdvözítő intézmény az érintett fiatalkorúak számára. Szegény szülők-diákok aztán igen sok tipródás után eldöntik végül, hogy merre is. Ami az igazán érdekes a dologban, hogy a választott iskola – a hirdetett reklámok, és a valóság fényévtávolságától teljesen függetlenül – tényleg a tuti suli lesz számukra, legalábbis ezt állítják, annak ellenére, hogy szinte minden tantárgyból a konkurens iskolába hordják nebulójukat korrepetáltatni. Miért van ez? - merengek rajta időnként. Mert a reklámok önműködőek. Szégyellik bevallani az emberek önmaguk előtt is, ha rosszul döntöttek, s ha már benn van valahol a kölyök, a váltás is igen nehéz. Így aztán jó képet vágnak a dologhoz, és a továbbiakban immár maguk fényezik tovább az intézményt, önkezűleg festve lila ködöt a valóságra. Végül is nem meglepő ez a mechanizmus, hisz jól működik a  haszontalan, ám drága kütyük megvásárlásakor is, avagy kedvenc politikus csapatunk kiválasztásánál egyaránt.  Minél többet költünk vagy áldozunk egy adott dologra, annál inkább képtelenek vagyunk belátni, ha az mégsem olyan tuti. Sőt! Egyre vadabbul reklámozzuk másoknak, hátha közben meggyőzzük magunkat is. Erre gondolhatott Bill Gates is, mikor is saját kezűleg akart feltelepíteni egy kis programocskát a windows XP-s gépére, és ez négy óra hossza alatt nem sikerült neki (sem.)

Tovább »

Ülep kérdés

Nem tudsz megülni a fenekeden...! - mondogatták kiskoromban. Hát most tényleg nem tudok ráülni.

A tavalyi évem zúzóssága miatt idén célul tűztem ki: relax minden szinten és mennyiségben - a lehetségesig. A terv végül is sikeresen működik, csak kicsit valóságszerűbben, mint terveztem. Most is, mint mindig, a sors bölcsen és határozottan végzi a kivitelezés nehéz feladatát, mesteri kézzel szabva át itt-ott a tervek ember alkotta vonalait - tanítás okán.

Múlt vasárnap délután, szeptemberi aranynapok lévén, amik idén tán az utolsók, kimentem a tanyánkra lustálkodni, napozni egy kicsit. A tanya teljesen lepukkant, szerencsére már a bolhák eltűntek, viszont a környék csodás! Igazi nap-szél-föld meditáció az a hely. Csodásan működött is minden, pihenés és relax, amikor hirtelen ötlettől vezérelve, és a korábbi megszokások rabjaként, - egyszerre legalább öt folyamatot kell zajoltassak –tornázni kezdtem, hogy erősebb, csinosabb legyek. Addig-addig, hogy meghúztam a baloldalamat, így aztán most kényszerpihenőn vagyok. Pontosabban igencsak szorgalmas lettem, mivel állni és járkálni tudok csak fájdalomcsillapítók segítségével, de azt éjszaka is művelem alvás helyett, mert fáj az ülep-idegem. Mivel nem tudok leülni az ülepemre, bőven van időm azon merengni, hogy az igazi bajom az lehet, hogy még mindig nem bírtam belülről leülepedni. Tanulság: Ha az ember lustálkodni akar, akkor csak lustuljon, és kész! Majdcsak megtanulok már nyugton megülni a fenekemen. Remélem.

A kép csak illusztráció sajna

Idevágó Tao idézet:" Van türelmed várni, míg az iszap leülepszik, és a víz kitisztul? Mozdulatlan tudsz maradni, míg a helyes tett önmagától megjelenik?"

Tovább »

Piacul

Imádok piacra járni! Minden valódi, a hideg is, a meleg is, néha az ujjdermesztő hidegben alig bírom kiszámolni az aprót. A zöldségeknek, gyümölcsöknek zöldség és gyümölcsíze van, és mindig találok valami különleges ősi, helybeliséget. Például eredeti szilvalekvárt majd fekete színben szilvából, köményes házi sajtot tejből, ami azért ritkaság. A pult alól vett bontott csirke húsa pedig gyerekkoromat idézi, hiába, mit tesz ha egy jószág lát napot is, füvet is. 

Tovább »

Mit ne csináljak még?

Utóbbi időben lassan mindenről leszokom. Tavasz óta csúnya, allergén kiütések veszik körbe a szemeimet, vicces piros farsangi szemüvegként. Allergiás vagyok, valami nem tudom pontosan mire, de arra nagyon. Próbálom kideríteni mi a franctól, így hát jó ideje nem kávézom a kálcium megmaradás miatt, 

Tovább »

Suli para

Az a vicces a dologban, hogy nem csak a diákok gondolnak szoruló gyomorral a szeptemberi kezdésre, hanem kínzóik is. Mondjuk én. A helyzetet fokozza, hogy minden ismerősöm kedves mosollyal közli augusztus közepétől, napi kétszer biztosan, hogy hát igen, már nem sok van hátra! Köszi. Talán ez az első év, hogy csak egyszer álmodtam rémisztőt a sulival kapcsolatban. Eddig. Az is lájtos volt. A korábbiak felértek egy-egy jobb minőségű pszicho horror thrillerrel. …az utolsó pillanatban

Tovább »

A szagok olyan természethűek

Nem értem magam, soha nem a papírforma szerint működöm. Parfümök és dezodorok arzenálja kínálja magát csodás plakátokon, alig győzzük kapkodni a fejünket. Macsó férfiak ejtik rabul ártatlan kolléganőiket, egyetlen pumpányi AXE deo hatására - mondják. Erre engem mi fog meg? Egy fazékkoccanásoktól visszhangos menza étterem ablaka alatt sietve, ha pillanatra csak, de megérzem a készülődő kelkáposzta főzelék illatát, oda vagyok. Vagy. Rég elhagyott, romos ház falából áradó rothadás és moha szag, csodás. A kedvencem pedig, próbálják ki, ha szeles, napsütéses időben félórát töltenek kinn a szabadban, a bőrük valami egészen különös, finom illatot áraszt. No meg vasalt ruha tiszta illata, főként ha azt kedvesünk nyakához hajolva érezhetjük. De bármely kölninél izgalmasabb és sokszagúbb akár egy büdös bogár is, vagy az esténként kezünkben forduló fémkulcs hűvösen keserű illata. Ilyenkor a pillanat törtrésze elég, és egy valódibb világban találom magam.

Tovább »

..nem MINDEGY?!

A halasi termálfürdő jó hely, egy kiadós úszás után, csak úgy ül az ember a meleg vízben, és lazul. Ritka alkalom, senki ismerős, relaxálok, tökéletesen kieresztenek az izmaim, gondolataim. Olyan ez a víz, mint egy szerető ölelés, körbevesz, átmelegít és nem vár semmit cserébe. Végre sikerül kilépni a hétköznapok mátrixából, és telnek a gyönyörűen nyugalmas percek. Kis idő múlva eszembe jut, hogy mindegy. Mostanában annyiszor mondtam ki magamban, de vajon miért? Gondolkodom ... az utóbbi időben sokat rohangálok, és persze mindig mindenféléket akarok közben, - ismerős? - azután, ha már úgy belefeszülök, hogy fáj, jön a mindegy. Magam sem értem igazán miért, csak kimondom és helyrebillent. No de mitől működik ez a varázsszó? - töprengek relax közben. Már hallom is Önöket. Mi az, hogy mindegy? Semmi sem mindegy! Ezt higgyék el én is pontosan így gondolom, mégis működik a dolog. És ekkor, hirtelen

Tovább »

Csak lassan a vérrel...

Tegnap véradáson voltam. Igazán klassz ez a régi-számomra új izé. Valahányszor vágyom egy kis szocreál hangulatra, no és mellesleg letelt a biztonsági időkorlát az előző csapolás óta, ez nőknél három hónap, no meg lelki szükségét érzem, hogy aggódjanak értem egy kicsit - bosszantóan egészséges vagyok legtöbbször - megyek. A vámpírszakma

Tovább »